20Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 21És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. (Mát 10,38) 22És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? (Gal 4,4) 23Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. (Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26) 24Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. (Jak 5,7) 26Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 27És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 29Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. (Mát 7,28.29)
14És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. (Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26) 15És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: (Luk 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17) 16Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. (Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 17És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: (Csel 10,40.41) 18Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. (Márk 14,25) 19És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (1Kor 11,24.25) 20Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. (Dán 9,26) 21De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. (Mát 26,21-23) 22És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! (Mát 26,24; Márk 14,21;Zsolt 41,10; Dán 9,26) 23És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? (Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4)
21Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21) 22A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. (Ján 20,30) 23Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. (Ján 21,20) 24Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? (Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49) 25Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? (Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54) 26Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. (Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)